Újra festett üvegablak ékesíti az Aulát

Öt esztendő telt el a debreceni Tisza István Magyar Királyi Tudományegyetem főépületének 1927. évi alapkőletételétől, amíg az egyetem oktatói és hallgatói birtokba vehették azt. Ugyan 1932-től rendszeres oktatás folyt az épületben, még számos hiátus mutatkozott. Az egységes világítóberendezést – anyagi nehézségek miatt – évekig nem sikerült beszerezni, sőt, az Aula is gyakorlatilag befejezetlenül adott otthont a diplomaosztóknak és doktoravatásoknak. Változás csak a debreceni Református Kollégium 400. évfordulójának megünneplése kapcsán következett be, amely intézményt az egyetem jogelődjének tekintette.

A jubileumi évben kezdték el felállítani a reformátorok szobrait az épület előtti téren, és kezdődtek meg az Egyetemi Templom építkezési munkálatai is. Ekkor kerülhetett sor a díszterem kiépítésére is, aminek szükségességére Csikesz Sándor 1938. évi rektori beszéde is rávilágított: „A legfőbb teendőnk volt ezt az Aulát úgy kiépíteni és úgy bebútorozni, hogy az méltóképpen fogadhassa illusztris vendégeinket. Sokan vannak még közülünk, akik emlékeznek egy évvel ezelőtti Aulánkra, annak bemeszelt mezítelen téglafalára, egyszerű üvegezésű ablakaira, szükség-berendezésére. Ma pedig bátran mondhatjuk, …az ország egyik legszebb terme fog kialakulni”, ami műszaki kivitelét tekintve modern, „másfelől tanácsi pódiumával …, különösen pedig művészi üvegfestményeivel igézően történeti levegőt áraszt.”
 

Ezek az említett üvegablakok a kor neves üvegfestőjének, Róth Miksának a tervei alapján készültek, akinek nagyszerű munkáit ma is megcsodálhatjuk a Magyar Országos Levéltárban, a budapesti Vajdahunyad várában, vagy a marosvásárhelyi Kultúrpalotában épp úgy, mint Mexiko City nemzeti színházában és a hágai királyi palotában. Az 1938-ban átadott öt üvegfestmény – ismét Csikesz Sándor szavait idézve – „egyfelől az angyalos magyar címert és a fakultások (jogi, bölcsész, orvosi és teológiai) neveit ábrázolják, másfelől a középső ablakon elibénk tárul a debreceni ősi Kollégium XVII. századi képe, s mellette jobbról és balról két-két ablakon az a négy külföldi egyetem a legrégibb épületében ábrázolva, amellyel a debreceni Kollégium a legbensőbb viszonyt tartotta fenn négy évszázadon keresztül. Ezek: a wittenbergi és genfi egyfelől, a zürichi és utrechti felől.” 
 

Sajnos, a történelem nem szánt hosszú életet a díszes ablakoknak, egy háborús detonáció néhány évvel később romba döntötte azokat. Megújulásuk Vincze László nyugalmazott rektori titkárnak köszönhető, aki megőrizte az ablakok emlékét, és hosszas kutatás után az egyetemi Kézirattárban, ha nem is az eredeti tervekre, de vázlatokra és fekete-fehér fotókra bukkant, amelyek kiindulópontként szolgálhattak az ablakok rekonstruálásához.
 

Az egyetem vezetősége 2008-ban az öt ablak újbóli elkészítése mellett döntött – folyamatos átadással – úgy, hogy az Aula 2012-re, az egyetem törvényi felállításának centenáriumára, illetve az épület megnyitásának 70. évfordulójára időzítve, újból teljes pompájában mutatkozhasson. A kivitelezést Velledits Lajos restaurátor, a Magyar Restaurátorkamara alelnöke vállalta, aki Sós Károly, Szabó Katalin és Tóth Erzsébet üvegfestő művészeket kérte fel az üvegablakok megfestésére. Köszönet illeti Fényi Tibor történészt, a budapesti Róth Miksa Emlékház igazgatóját, akinek elengedhetetlen érdemei vannak az üvegfestmények művészettörténeti-történeti kontextusba helyezésében. Az eredeti vázlatokon elnagyolt, az archív fotókon túlságosan apró tizenhárom városi, egyetemi és államcímer elemzésére, heraldikai leírására a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tagjaként Szálkai Tamás történész PhD-hallgatót kérték fel. Az ablakok történetének részletes megírására Vincze László vállalkozott.
 

A most beállított üvegablakon átszűrődő fény felül középen a magyar királyság 1874-ben bevezetett középcímerén szűrődik át, amelyet kétoldalt angyalok tartanak. A magyar államcímer történetében a 15. századtól kezdve szerepelnek angyalok ún. pajzstartóként. A középcímer a magyar Szent Korona országai: Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Erdély és Magyarország címereinek egyesítéséből tevődik össze. Alul a debreceni kollégium képe, mellette jobbról Debrecen városának Isten bárányát ábrázoló címere, balról az intézmény egykori névadójának, Tisza Istvánnak a 17. századból származó családi címere látható. A régi-új ólomüveg ablakok nemcsak a helység díszéül szolgálnak, a színes elemek fénytörő textúrája, elhelyezésük jól átgondolt konstrukció részét képezve, mitikus fényt árasztva ragadja magával a szemlélőt.

A tervek szerint 2012-re teljessé váló sorozat tervezési-kivitelezési munkáit a Debreceni Egyetem Műszaki-Fejlesztési Igazgatósága irányítja szakemberek bevonásával.